6.6 FEJEZET

A NAGYCSOMAGOLÁSOK GYÁRTÁSÁRA ÉS VIZSGÁLATÁRA
 VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK

6.6.1                Általános előírások

6.6.1.1             Ezen fejezet követelményei nem vonatkoznak:

         a gázt tartalmazó tárgyakhoz (beleértve az aeroszolokat) használt nagycsomagolások kivételével a 2 osztály anyagainak csomagolóeszközeire;

         az UN 3291 kórházi hulladékhoz használt nagycsomagolások kivételével a 6.2 osztály áruinak csomagolóeszközeire;

         a radioaktív anyagot tartalmazó, 7 osztályba tartozó küldeménydarabokra.

6.6.1.2             Annak biztosítására, hogy minden legyártott, ill. átalakított nagycsomagolás megfeleljen e fejezet előírásainak, a nagycsomagolásokat olyan minőségbiztosítási program szerint kell gyártani, bevizsgálni és átalakítani, amelyet az illetékes hatóság kielégítőnek tart.

Megjegyzés:   Az alkalmazható eljárás(ok)ra megfelelő útmutatást ad az ISO 16106:2006 szabvány: „Csomagolás. Veszélyes áruk szállítási csomagolása. Veszélyes áruk csomagolásai, közepes méretű szállítótartályok (IBC-k) és nagyméretű csomagolások. Útmutató az ISO 9001 alkalmazásához”.

6.6.1.3             A nagycsomagolásokra a 6.6.4 szakaszban felsorolt különleges követelmények a jelenleg használt nagycsomagolásokon alapulnak. A tudományos és műszaki haladás figyelembe vétele érdekében nincs akadálya olyan nagycsomagolások használatának, amelyek eltérnek a 6.6.4 szakaszban levő specifikációktól, ha azonos hatékonyságúak, az illetékes hatóság számára elfogadhatóak és képesek sikeresen kiállni a 6.6.5 szakaszban leírt vizsgálatokat. Az ADR-ben leírt vizsgálatoktól eltérő vizsgálatok is alkalmazhatók, ha azonos hatékonyságúak és az illetékes hatóság elfogadja.

6.6.1.4             A csomagolóeszköz gyártójának és forgalmazójának információt kell nyújtania a követendő eljárásokra és a zárószerkezetek (beleértve a szükséges tömítéseket) típusára és méreteire és minden más alkatrészre, ami annak biztosításához szükséges, hogy a szállításra előkészített küldeménydarab képes legyen az e fejezet vonatkozó igénybevételi próbáinak elviselésére.

6.6.2                A nagycsomagolások típusát jelölő kód

6.6.2.1             A nagycsomagolásokhoz használt kód a következőkből áll:

a)    két arab számjegy

50    a merev falú nagycsomagolásokhoz; vagy

51    a hajlékony falú nagycsomagolásokhoz; és

b)    egy latin nagybetű, amely az anyag fajtáját jelöli, pl. fa, acél stb. A használható nagy­betűket a 6.1.2.6 bekezdés sorolja fel.

6.6.2.2             A nagycsomagolások típusát jelölő kódot egy „T” vagy egy „W” betű követheti. A „T” betű a 6.6.5.1.9 pont előírásainak megfelelő kármentő nagycsomagolásra utal. A „W” betű azt jelenti, hogy a nagycsomagolás, bár a kód által jelzett típus alá tartozik, de a 6.6.4 szakaszban előírtaktól eltérően gyártották, és a 6.6.1.3 bekezdés előírásai szerint azonos értékűnek tekinthető.

6.6.3                Jelölés

6.6.3.1             Alapjelölés

Minden, az ADR előírásai szerint gyártott és ADR szerinti felhasználásra szánt nagy­csoma­goláson jelölésnek kell lennie, amely tartós, jól olvasható és jól látható helyen van. A betűk, számok és jelek magasságának legalább 12 mm-nek kell lennie a következő tartalommal:

a)    az Egyesült Nemzetek jele a csomagolóeszközön:       .

        Ezt a jelet csak annak tanúsítására szabad használni, hogy a csomagolóeszköz, a hajlékony falú ömlesztettáru-konténer, a mobil tartány, ill. a MEG-konténer megfelel a 6.1, a 6.2, a 6.3, a 6.5, a 6.6, a 6.7, ill. a 6.11 fejezet vonatkozó előírásainak Amennyiben a jelölést beütéssel viszik fel a fém nagy­csomagolásokra, e jel helyett az „UN” nagybetűk is használhatók;

b)    az „50” szám a merev falú nagycsomagolások esetében, ill. az „51” a hajlékony falú nagycsomagolások esetében, amit a 6.5.1.4.1 b) pont szerinti anyagfajta jelölése követ;

c)     egy nagybetű, amely a csomagolási csoporto(ka)t jelöli, amely(ek)re a gyártási típust jóváhagyták:

X az I, a II és a III csomagolási csoporthoz;

Y a II és a III csomagolási csoporthoz;

Z csak a III csomagolási csoporthoz;

d)    a gyártási hónap és év (az utolsó két számjegy);

e)    annak az államnak a jele, amely a jelölés alkalmazását engedélyezte, a nemzetközi közúti forgalomban résztvevő járművein alkalmazott megkülönböztető jelzésével[15]);

f)     a gyártó neve vagy jele, vagy a nagycsomagolásoknak az illetékes hatóság által megállapított egyéb azonosító jele;

g)    a halmazolási próba során alkalmazott terhelés kg-ban. A halmazolásra nem tervezett nagycsomagolásokon „0”-t kell feltüntetni;

h)    a megengedett legnagyobb bruttó tömeg kilogrammban.

Az alapjelölést az előző pontok sorrendjében kell felvinni.

Az előző a) – h) pontban előírt jelöléseket egyértelműen el kell választani egymástól, pl. ferde vonallal vagy szóközzel, hogy könnyen azonosíthatók legyenek.

6.6.3.2             Példák a jelölésre

50A/X/05 01/N/PQRS
2500/1000

Acél nagycsomagolásokhoz, amelyek halmazolhatók, a halmazolási próba során alkalmazott terhelés: 2500 kg;

a megengedett legnagyobb bruttó tömeg: 1000 kg.

50AT/Y/05 01/N/PQRS
2500/1000

Acél kármentő nagycsomagolásokhoz, amelyek halmazol­hatók, a halmazolási próba során alkalmazott terhelés: 2500 kg;

a megengedett legnagyobb bruttó tömeg: 1000 kg.

50H/Y/04 02/D/ABCD 987
0/800

Műanyag nagycsomagoláshoz, amely nem halmazolható,

a megengedett legnagyobb bruttó tömeg: 800 kg.

51H/Z/06 01/S/1999
0/500

Hajlékony falú nagycsomagoláshoz, amely nem halma­zol­ható, a megengedett legnagyobb bruttó tömeg: 500 kg.

 

6.6.3.3             A megengedett legnagyobb halmazolási terhelést a 6.6.3.3.1 és a 6.6.3.3.2 ábrán látható jel­képpel kell feltüntetni. A jelképnek tartósnak és jól látható kell lennie.

                                                                                           6.6.3.3.1 ábra                                                                                   6.6.3.3.2 ábra

                        A jelképnek legalább 100 x 100 mm nagyságúnak kell lennie. A tömeget legalább 12 mm magas számokkal, ill. betűkkel kell feltüntetni. A nyomtatási terület méretnyilak által meghatározott jelein belüli területnek négyzet alakúnak kell lennie. Ahol a méretek nincse­nek pontosan meghatározva, az egyes elemek arányának az ábrázolttal közel azonosnak kell lennie. A jelkép fölött feltüntetett tömeg nem lehet nagyobb, mint a gyártási típus vizsgálat (lásd a 6.6.5.3.3.4 pontot) során alkalmazott terhelés és 1,8 hányadosa.

6.6.3.4             Ha egy nagycsomagolás egy vagy több jóváhagyott gyártási típusnak (beleértve a csomagolóeszköz vagy IBC egy vagy több jóváhagyott gyártási típusát) megfelel, a nagycsomagoláson egynél több típusjóváhagyási jelölés is elhelyezhető, amely jelzi a megfelelő vizsgálati követelmények teljesítését. Ha a nagycsomagolásra több jelölés kerül, azokat egymás közelében kell elhelyezni és mindegyik jelölésnek teljes egészében meg kell jelennie.

6.6.4                Különleges követelmények a nagycsomagolásokra

6.6.4.1             Különleges követelmények a fémből készült nagycsomagolásokra

50A      kódjelű acél nagycsomagolás

50B      kódjelű alumínium nagycsomagolás

50N      kódjelű fém (acélt és alumíniumot kivéve) nagycsomagolás

6.6.4.1.1          A nagycsomagolást olyan alkalmas, alakítható fémből kell készíteni, amelynek hegeszt­hetősége bizonyított. A hegesztési varratokat szakszerűen kell elkészíteni és azoknak teljes biztonságot kell nyújtaniuk. Szükség esetén figyelembe kell venni az alacsony hőmér­sék­leten tanúsított viselkedést.

6.6.4.1.2          Gondoskodni kell arról, hogy az egymással határos különböző fémek révén létrejövő elektrolitikus korrózió elkerülhető legyen.

6.6.4.2             Különleges követelmények a hajlékony falú nagycsomagolásokra

51H      kódjelű hajlékony falú műanyag nagycsomagolás

51M     kódjelű hajlékony falú papír nagycsomagolás

6.6.4.2.1          A nagycsomagolásokat megfelelő anyagokból kell gyártani. Az anyag szilárdságának és a hajlékony falú nagycsomagolás gyártási módszerének igazodnia kell a nagycsomagolás űrtartalmához és rendeltetéséhez.

6.6.4.2.2          Az 51M típusú, hajlékony falú nagycsomagolások gyártásához használt minden anyagnak legalább 24 órán át tartó, vízbe való merítés után meg kell őriznie annak a szakító­szilárd­ságnak legalább 85%-át, amelyet az anyag kiegyenlített klimatizálása után 67% vagy ennél kisebb relatív nedvességtartalom mellett mértek.

6.6.4.2.3          A egyesítéseket varrással, hőhegesztéssel, ragasztással vagy ezekkel egyenértékű eljárással kell elkészíteni. A varrással kialakított egyesítések minden végét el kell dolgozni.

6.6.4.2.4          A hajlékony falú nagycsomagolásnak kielégítő ellenállással kell rendelkeznie az ultraibolya sugárzás hatására, a klimatikus hatásokra vagy a rendeltetés szerint szállított anyag hatására bekövetkező öregedéssel és gyengüléssel szemben.

6.6.4.2.5          Amennyiben a műanyagból készült, hajlékony falú nagycsomagolást az ultraibolya sugarak ellen védeni kell, ennek korom vagy más alkalmas pigment vagy inhibitor hozzáadásával kell történnie. Az adalékoknak összeférhetőnek kell lenniük a tartalommal és hatásukat a csomagolóeszköz-test teljes élettartama alatt meg kell őrizniük. Olyan korom, pigment vagy inhibitor alkalmazásánál, amely különbözik a bevizsgált gyártási típus gyártásához hasz­nálttól, a vizsgálatok megismétlésétől el lehet tekinteni, ha a megváltozott korom-, pigment vagy inhibitor tartalom a szerkezeti anyag fizikai tulajdonságait kedvezőtlenül nem befolyásolja.

6.6.4.2.6          A nagycsomagolás anyagába adalékanyagok keverhetők, hogy az öregedéssel szembeni ellenállóképességet javítsák, vagy más célokra, feltéve, hogy ezek az adalékok az anyag fizikai vagy kémia tulajdonságait kedvezőtlenül nem befolyásolják.

6.6.4.2.7          Megtöltött állapotban a magasság és a szélesség aránya nem haladhatja meg a 2:1 értéket.

6.6.4.3             Különleges követelmények a merev falú műanyag nagycsomagolásokra

50H      kódjelű merev falú műanyag nagycsomagolás

6.6.4.3.1          A nagycsomagolást ismert minőségi jellemzőjű, alkalmas műanyagból kell gyártani és űr­tartalmának és rendeltetésszerű felhasználási módjának megfelelő szilárdsággal kell rendel­keznie. Az anyagnak kielégítő ellenállást kell tanúsítania a tartalmazott anyag és esetleg az ultraibolya sugárzás hatására bekövetkező öregedéssel és gyengüléssel szemben. Szükség esetén figyelembe kell venni az alacsony hőmérsékleten tanúsított viselkedését. A benne levő tartalom esetleges áthatolása normális szállítási feltételek között nem okozhat veszélyt.

6.6.4.3.2          Amennyiben az ultraibolya sugarak ellen védelem szükséges, ennek korom vagy más alkalmas pigment vagy inhibitor hozzáadásával kell történnie. Ezeknek az adalékoknak összeférhetőnek kell lenniük a tartalommal és hatásukat a test teljes élettartama alatt meg kell őrizniük. Olyan korom, pigment vagy inhibitor alkalmazásánál, amely különbözik a bevizsgált gyártási típus gyártásához használttól, a vizsgálatok megismétlésétől el lehet tekinteni, ha a megváltozott korom-, pigment- vagy inhibitor tartalom a szerkezeti anyag fizikai tulajdonságait kedvezőtlenül nem befolyásolja.

6.6.4.3.3          A nagycsomagolás anyagába adalékanyagok keverhetők, hogy az öregedéssel szembeni ellenállóképességet javítsák, vagy más célokra, feltéve, hogy ezek az adalékok az anyag fizikai vagy kémia tulajdonságait kedvezőtlenül nem befolyásolják.

6.6.4.4             Különleges követelmények a papírlemez nagycsomagolásokra

50G      kódjelű merev falú papírlemez nagycsomagolás

6.6.4 4.1         Szilárd és jó minőségű, tömör vagy hullámpapírlemezt (három vagy többrétegűt) kell használni, amely megfelel a nagycsomagolás űrtartalmának és rendeltetésszerű használatának. A külső felület vízállóságának olyan mértékűnek kell lenni, hogy a Cobb-módszerrel végzett vízfelvétel-próba 30 perce alatt a tömegnövekedés ne haladja meg a 155 g/m2 értéket – lásd az ISO 535:1991 szabványt. A papírlemeznek megfelelő hajlító­szilárd­sággal kell rendelkeznie. A papírlemezt úgy kell kiszabni, átmetszés nélkül völgyelni és ré­sel­ni, hogy az összeállításnál ne repedjen meg, a felülete ne törjön meg és ne hasasodjon ki. A hullámpapírlemez hullámosított rétegét a fedőrétegekhez szilárdan hozzá kell ragasztani.

6.6.4.4.2          Az oldalfalaknak, a tetőnek és a fenéknek minimálisan 15 J beszakítási szilárdsággal kell rendelkezniük, az ISO 3036:1975 szabvány szerint mérve.

6.6.4.4.3          A nagycsomagolások külső burkolatain a palást illesztéseit megfelelő mértékben át kell lapolni és ragasztószalaggal kell lezárni, le kell ragasztani vagy fémkapcsokkal kell tűzni, vagy legalább azonos hatékonyságú módszerrel kell egyesíteni. Ha az egyesítés ragasztással vagy ragasztószalaggal történik, vízálló ragasztót kell használni. A fémkapcsoknak minden összeerősítendő részen teljesen át kell hatolniuk és oly módon kell azokat kialakítani vagy védeni, hogy a bélést ne dörzsölhessék vagy ne szúrhassák ki.

6.6.4.4.4          A nagycsomagolás részét képező rakodólap alapzatnak, ill. bármilyen különálló rakodólapnak alkalmasnak kell lennie a megengedett legnagyobb bruttó tömegig megtöltött nagycsomagolás gépi kezelésére.

6.6.4.4.5          A rakodólapot, ill. a nagycsomagolás részét képező alapzatot úgy kell kialakítani, hogy a nagycsomagolás alapján ne legyen semmilyen kiszögellés, ami a kezelés során sérülést okozhatna.

6.6.4.4.6          A testet a különálló rakodólaphoz hozzá kell erősíteni, hogy biztosítva legyen a stabilitás a kezelés és a szállítás során. A különálló rakodólap felső felületének mentesnek kell lennie mindenféle éles kiszögelléstől, ami a nagycsomagolást megsérthetné.

6.6.4.4.7          A halmazolás megkönnyítésére erősítő szerkezetek, mint pl. fa tartóelemek használhatók, de ezeket a bélésen kívül kell elhelyezni.

6.6.4.4.8          Amennyiben nagycsomagolásokat halmazolásra szánják, a teherviselő felületnek olyannak kell lennie, hogy a terhelés biztonságos módon elosztódjon.

6.6.4.5             Különleges követelmények a fa nagycsomagolásokra

50C      kódjelű közönséges fa nagycsomagolás

50D      kódjelű rétegelt falemez nagycsomagolás

50F      kódjelű farostlemez nagycsomagolás

6.6.4.5.1          A felhasznált anyag szilárdsága és a test gyártási módja feleljen meg a nagycsomagolás űrtartalmának és rendeltetésszerű felhasználásának.

6.6.4.5.2          A felhasznált fának jól kiérleltnek, kereskedelmi szárazságúnak és olyan hibáktól mentesnek kell lennie, ami a nagycsomagolás bármely részének szilárdságát csökkentené. A nagy­csomagolás minden elemét egy darabból vagy ezzel egyenértékű módon kell gyártani. Az elemek akkor tekinthetők az egy darabból készülttel egyenértékűnek, ha a következő ragasztásos kötéstípusok valamelyikét alkalmazzák: Lindermann-illesztés (fecskefarok illesztés), hornyolt átlapolás vagy a tompa illesztés, minden csatlakozásnál legalább két, hullámosított fém rögzítőelemmel, vagy akkor, ha legalább azonos hatékonyságú más eljárást alkalmaznak.

6.6.4.5.3          A nagycsomagoláshoz felhasznált rétegelt falemeznek legalább háromrétegűnek kell lennie. Jól kiérlelt, hántolt vagy fűrészelt furnérból kell készíteni, amely kereskedelmi szárazságú és mentes olyan hibáktól, ami a test bármely részének szilárdságát csökkentené. A szomszédos rétegeket vízálló ragasztóval kell összeragasztani. A nagycsomagolás szerkezetéhez a rétegelt falemezzel együtt más alkalmas anyagok is használhatók.

6.6.4.5.4          A farostlemez nagycsomagolásokat vízálló farostlemezből, pl. keménylemezből, faforgács­lemezből vagy egyéb alkalmas típusból kell készíteni.

6.6.4.5.5          A nagycsomagolások oldallapjait szilárdan a sarokoszlopokhoz vagy homloklapokhoz kell szegezni vagy erősíteni vagy azonos mértékben alkalmas eszközökkel kell összeerősíteni.

6.6.4.5.6          A nagycsomagolás szerves részét képező rakodólap alapzatnak, ill. bármilyen különálló rakodólapnak alkalmasnak kell lennie a megengedett legnagyobb bruttó tömegig megtöltött nagycsomagolás gépi kezelésére.

6.6.4.5.7          A rakodólapot, ill. a nagycsomagolás szerves részét képező alapzatot úgy kell kialakítani, hogy nagycsomagolás alapján ne legyen semmilyen kiszögellés, ami a kezelés során sérülést okozhatna.

6.6.4.5.8          A testet a különálló rakodólaphoz hozzá kell erősíteni, hogy biztosítva legyen a stabilitás a kezelés és a szállítás során. A különálló rakodólap felső felületének mentesnek kell lennie mindenféle éles kiszögelléstől, ami a nagycsomagolást megsérthetné.

6.6.4.5.9          A halmazolás megkönnyítésére erősítő szerkezetek, mint pl. fa tartóelemek használhatók, de ezeket a bélésen kívül kell elhelyezni.

6.6.4.5.10        Amennyiben nagycsomagolásokat halmazolásra szánják, a teherviselő felületnek olyannak kell lennie, hogy a terhelés biztonságos módon elosztódjék.

6.6.5                Vizsgálati követelmények a nagycsomagolásokra

6.6.5.1             A vizsgálatok végrehajtása és gyakorisága

6.6.5.1.1          Minden nagycsomagolás gyártási típusát a jelölés felvitelét engedélyező illetékes hatóság által meghatározott eljárás szerint, a 6.6.5.3 bekezdésben előírt vizsgálatoknak kell alávetni, és ugyanennek az illetékes hatóságnak jóvá kell hagyni.

6.6.5.1.2          A nagycsomagolások gyártási típusának sikeresen ki kell állnia az e fejezetben előírt vizsgálatokat, mielőtt az adott típusú nagycsomagolást használatba vennék. A nagy-csomagolás gyártási típusát kialakítása, nagysága, anyaga és falvastagsága, gyártásmódja és a csomagolási módszer határozzák meg; egy típushoz azonban különböző felületkezelés is tartozhat. Ugyanaz a típus magában foglalja azokat a nagycsomagolásokat is, amelyek a gyártási típustól csak kisebb szerkezeti magasságban térnek el.

6.6.5.1.3          A vizsgálatokat a gyártásból vett mintákon az illetékes hatóság által meghatározott időközönként meg kell ismételni. Az ilyen vizsgálatoknál papírlemez nagycsomagolások esetén a szobahőmérsékleten való előkészítés azonosnak tekintendő a 6.6.5.2.4 pont előírásaival.

6.6.5.1.4          A vizsgálatokat minden olyan módosítás után meg kell ismételni, ami megváltoztatja a nagycsomagolás kialakítását, anyagát vagy gyártásmódját.

6.6.5.1.5          Az illetékes hatóság engedélyezheti azon nagycsomagolások szelektív vizsgálatát, amelyek csak kismértékben térnek el a már bevizsgálttól, pl. kisebb méretű belső csomagolásokat vagy kisebb nettó tömegű belső csomagolásokat tartalmaznak; és amelyek olyan nagy­csomagolások, melyek a külső méret(ek)et tekintve valamivel kisebbek.

6.6.5.1.6          (fenntartva)

Megjegyzés:   Különböző típusú belső csomagolóeszközök egy nagycsomagolásba való helyezésére, ill. a belső csomagolóeszköz változatokra vonatkozóan lásd a 4.1.1.5.1 pontot.

6.6.5.1.7          Az illetékes hatóság bármikor előírhatja, hogy a jelen szakasz előírásainak megfelelő próbákkal igazolják, hogy a sorozatban gyártott csomagolóeszközök megfelelnek a gyártási típus követelményeinek.

6.6.5.1.8          Amennyiben a vizsgálat eredményeit nem befolyásolja és az illetékes hatóság hozzájárul, ugyanazon a mintán több vizsgálat is végezhető.

6.6.5.1.9          Kármentő nagycsomagolások

A kármentő nagycsomagolásokat a szilárd anyagok vagy belső csomagolások szállítására használt, II csomagolási csoportba tartozó nagycsomagolásra vonatkozó előírások szerint kell vizsgálni és jelölni, a következő eltérésekkel:

a)     a vizsgálatok végrehajtásához töltőanyagként vizet kell használni és a kármentő nagy­csomagolásokat űrtartalmuk legalább 98%-áig kell megtölteni. Abból a célból, hogy elérjék a küldeménydarab megkövetelt össztömegét, kiegészítő terhek is használ­hatók, pl. ólomszemcsét tartalmazó zsákok, feltéve, hogy ezeket oly módon helyezik el, hogy nem hamisítják meg a próbák eredményét. Ennek alternatívájaként az ejtő­próba végre­hajtásánál az ejtési magasság a 6.6.5.3.4.4.2 b) ponttal összhangban vál­toz­tatható;

b)     ezenkívül a kármentő nagycsomagolásoknak sikeresen ki kell állniuk a 30 kPa-lal végre­hajtott tömörségi próbát, a próba eredményét a 6.6.5.4 bekezdésben előírt vizs­gálati jegyző­könyvben rögzíteni kell; és

c)      a kármentő nagy­csomagolásokat „T” betűvel kell jelölni, mint azt a 6.6.2.2 bekezdés előírja.

6.6.5.2             Előkészítés a vizsgálatokhoz

6.6.5.2.1          A próbákat szállításra kész csomagolásokon kell végrehajtani, beleértve az alkalmazott belső csomagolóeszközöket. A belső csomagolóeszközöket folyadékok esetén űrtartalmuk legalább 98%-áig, szilárd anyag esetén legalább 95%-áig kell megtölteni. Az olyan nagycsomagolásoknál, ahol a belső csomagolóeszközök folyadékokat és szilárd anyagokat egyaránt tartalmaznak, külön vizsgálat szükséges a folyadék és külön a szilárd anyag tartalomra. A belső csomagolóeszközben levő anyag, ill. a szállítandó tárgy helyettesíthető más anyaggal vagy tárggyal, kivéve, ha ez meghamisítaná a próbák eredményét. Amennyi­ben más belső csomagolóeszközt vagy tárgyat alkalmaznak, annak ugyanolyan fizikai jellemzői legyenek (tömeg stb.), mint a szállítandó anyagnak vagy tárgynak. Abból a célból, hogy elérjék a küldeménydarab megkövetelt össztömegét, kiegészítő terhek is használhatók, pl. ólomszemcsét tartalmazó zsákok, feltéve, hogy ezeket oly módon helyezik el, hogy nem hamisítják meg a próbák eredményét.

6.6.5.2.2          Ha a folyadékra vonatkozó ejtőpróbáknál helyettesítő anyagot használnak, ennek a szállítandó anyaggal azonos relatív sűrűségűnek és viszkozitásúnak kell lennie. Folyadé­kokra vonatkozó ejtőpróbánál a 6.6.5.3.4.4 pont feltételei szerint helyettesítő anyagként víz is használható.

6.6.5.2.3          A műanyagból készült nagycsomagolásokat és a műanyag belső csomagolóeszközöket – a szilárd anyagokat vagy tárgyakat tartalmazó zsákok kivételével – tartalmazó nagy­csomagolásokat akkor kell az ejtőpróbának alávetni, amikor a vizsgálati minta és tartalma hőmérsékletét -18 °C-ra vagy az alá lehűtötték. Ezt a kondicionálást nem kell alkalmazni, ha a kérdéses anyagok alacsony hőmérsékleten elegendő hajlékonysággal és szakító-szilárdsággal bírnak. Ha a vizsgálandó mintát ily módon készítették elő, a 6.6.5.2.4 pont szerinti kondicionálás elhagyható. A vizsgálathoz használt folyadékot szükség esetén fagyás­gátló hozzáadásával folyékony állapotban kell tartani.

6.6.5.2.4          A papírlemezből készült nagycsomagolásokat legalább 24 órán át szabályozott hőmérsékletű és relatív páratartalmú levegőn kell tartani. Három megoldás közül lehet választani. Az ajánlott érték 23 °C ± 2 °C hőmérséklet és 50% ± 2% páratartalom. A másik két lehetőség: 20 °C ± 2 °C hőmérséklet és 65% ± 2% páratartalom, illetve 27 °C ± 2 °C hőmérséklet és 65% ± 2% páratartalom.

Megjegyzés:   Az átlagértékeknek ezen határok közé kell esniük. A rövid idejű ingadozások és a mérési korlátok az egyedi mérésektől legfeljebb ±  5% relatív páratartalom eltérést eredményezhetnek a vizsgálatok reprodukálhatóságának észrevehető csökkenése nélkül.

6.6.5.3             Vizsgálati követelmények

6.6.5.3.1          Emelési próba alulról

6.6.5.3.1.1       Alkalmazási terület

Gyártási típus vizsgálatként minden olyan nagycsomagolás típusnál, amely az alulról való emeléshez el van látva szerkezettel.

6.6.5.3.1.2       A nagycsomagolás előkészítése a próbához

A nagycsomagolást megengedett legnagyobb bruttó tömegének 1,25-szorosáig kell – a terhelést egyenletesen elosztva – megtölteni.

6.6.5.3.1.3       Vizsgálati eljárás

A nagycsomagolást emelővillás targoncával kétszer fel kell emelni és le kell tenni. Ennek során a villákat központosan kell elhelyezni, és azoknak egymástól olyan távolságra kell lenniük, amely a bevezetés felőli oldalméret háromnegyed részének felel meg, (hacsak a bevezetési pontok nincsenek rögzítve). A villákat a bevezetés irányában háromnegyed részig kell bevezetni. A próbát minden lehetséges irányból meg kell ismételni.

6.6.5.3.1.4       Elfogadási feltétel

Nem következhet be sem olyan tartós alakváltozás, amely a nagycsomagolás biztonságát a szállítás szempontjából csökkentené, sem a tartalom elvesztése.

6.6.5.3.2          Emelés felülről

6.6.5.3.2.1       Alkalmazási terület

Gyártási típus vizsgálatként minden olyan nagycsomagolás típusnál, amely el van látva a felülről való emelésre szolgáló szerkezettel.

6.6.5.3.2.2       A nagycsomagolás előkészítése a próbához

A nagycsomagolást a megengedett legnagyobb bruttó tömeg kétszereséig kell megtölteni. A hajlékony falú nagycsomagolást a megengedett legnagyobb terhelés hatszorosáig kell – a terhelést egyenletesen elosztva – megtölteni.

6.6.5.3.2.3       Vizsgálati eljárás

A nagycsomagolást rendeltetésszerűen fel kell emelni, amíg az a talajtól elválik, és ebben a helyzetben kell tartani 5 perc időtartamig.

6.6.5.3.2.4       Elfogadási feltétel

a)    Fém és merev falú műanyag nagycsomagolásoknál: nem következhet be sem olyan tartós alakváltozás, amely a nagycsomagolás (beleértve a rakodólap alapot, ha ilyen van) biztonságát a szállítás szempontjából csökkentené, sem a tartalom elvesztése.

b)    Hajlékony falú nagycsomagolásoknál: nem következhet be olyan sérülés sem a nagy­csomagoláson, sem annak emelőszerkezetén, amely a nagycsomagolás biztonságát a szállítás vagy kezelés szempontjából csökkentené, sem a tartalom elvesztése.

6.6.5.3.3          Halmazolási próba

6.6.5.3.3.1       Alkalmazási terület

Gyártási típus vizsgálatként minden olyan nagycsomagolás típusnál, amelyek kialakításuknál fogva egymásra halmazolhatók.

6.6.5.3.3.2       A nagycsomagolás előkészítése a próbához

A nagycsomagolást megengedett legnagyobb bruttó tömegéig kell megtölteni.

6.6.5.3.3.3       Vizsgálati eljárás

A nagycsomagolást alapzatával vízszintes, sík, kemény talajra kell állítani és egyenletesen elosztott próbaterhelést kell ráhelyezni (lásd a 6.6.5.3.3.4 pontot) legalább 5 percig, fa, papírlemez és műanyag nagycsomagolások esetében 24 órán át.

6.6.5.3.3.4       A ráhelyezendő próbaterhelés kiszámítása

A tehernek, amelyet a nagycsomagolásra helyeznek, meg kell egyeznie a szállítás során a nagycsomagolásra halmazolható hasonló nagycsomagolások összes tömegének legalább 1,8-szeresével.

6.6.5.3.3.5       Elfogadási feltétel

a)    A hajlékony falú nagycsomagolás kivételével minden más nagycsomagolásnál: nem következhet be sem olyan tartós alakváltozás, amely a nagycsomagolás (beleértve az esetleges rakodólap alapot is, ha ilyen van) biztonságát a szállítás szempontjából csökkentené, sem a tartalom elvesztése.

b)    Hajlékony falú nagycsomagolásnál: nem következhet be sem a test olyan károsodása, ami a nagycsomagolás biztonságát a szállítás szempontjából csökkentené, sem a tartalom elvesztése.

6.6.5.3.4          Ejtőpróba

6.6.5.3.4.1       Alkalmazási terület

Gyártási típus vizsgálatként minden nagycsomagolás típusnál.

6.6.5.3.4.2       A nagycsomagolás előkészítése a próbához

A nagycsomagolást a 6.6.5.2.1 pont szerint kell megtölteni.

6.6.5.3.4.3       Vizsgálati eljárás

A nagycsomagolást oly módon kell a 6.1.5.3.4 pont követelményeinek megfelelő, rugalmatlan, vízszintes, sima, masszív és szilárd felületre ejteni, ami biztosítja, hogy a nagycsomagolás az alapfelület legérzékenyebbnek tekintett részén ütközzön fel.

6.6.5.3.4.4       Ejtési magasság

Megjegyzés:   Az 1 osztály anyagaihoz és tárgyaihoz használandó nagycsomagolást a II csomagolási csoport igénybevételi szintjén kell vizsgálni.

6.6.5.3.4.4.1    Szilárd vagy folyékony anyagokat, ill. tárgyakat tartalmazó belső csomagolásoknál, ha a próbát a szállítandó szilárd vagy folyékony anyaggal, ill. tárgyakkal vagy lényegében azonos fizikai jellemzőkkel bíró egyéb anyaggal vagy tárggyal végzik:

I csomagolási csoport

II csomagolási csoport

III csomagolási csoport

1,8 m

1,2 m

0,8 m

6.6.5.3.4.4.2    Folyékony anyagokat tartalmazó belső csomagolásoknál, ha a vizsgálatot vízzel hajtják végre:

a)    olyan szállítandó anyagok esetén, amelyek relatív sűrűsége nem haladja meg az 1,2 értéket:          

I csomagolási csoport

II csomagolási csoport

III csomagolási csoport

1,8 m

1,2 m

0,8 m

b)    olyan szállítandó anyagok esetén, amelyek relatív sűrűsége meghaladja az 1,2 értéket, az ejtési magasságot a szállítandó anyag relatív sűrűségéből (d) a következő módon kell kiszámítani (egy tizedesre felkerekítve):

I csomagolási csoport

II csomagolási csoport

III csomagolási csoport

d ´ 1,5 (m)

d ´ 1,0 (m)

d ´ 0,67 (m)

6.6.5.3.4.5       Elfogadási feltétel

6.6.5.3.4.5.1    Nem következhet be olyan sérülés, amely a szállítás biztonságát befolyásolná. A belső csomagolóeszközökben vagy tárgyakban levő anyag nem szivároghat.

6.6.5.3.4.5.2    Az 1 osztály tárgyaihoz használandó nagycsomagolás nem szenvedhet olyan törést, ami lehetővé teszi a nagycsomagolásból a robbanóanyag kifolyását vagy tárgyak kiszóródását.

6.6.5.3.4.5.3    A nagycsomagolás ejtési próbája során a minta megfelelőnek tekinthető, ha a teljes tartalmat megtartotta, még ha a zárás a továbbiakban nem is portömör.

6.6.5.4             Bizonyítvány és vizsgálati jegyzőkönyv

6.6.5.4.1          Minden nagycsomagolás gyártási típusra bizonyítványt kell kiállítani és (a 6.6.3 szakasz szerinti) jelölést kell hozzárendelni, tanúsítva, hogy a gyártási típus, beleértve annak szerelvényeit, kielégíti a vizsgálat követelményeit.

6.6.5.4.2          A vizsgálatokról legalább a következő adatokat tartalmazó jegyzőkönyvet kell készíteni, amit a nagycsomagolás felhasználói számára hozzáférhetővé kell tenni

1.     A vizsgáló laboratórium neve és címe;

2.     A vizsgálatot kérő neve és címe (ha szükséges);

3.     A vizsgálati jegyzőkönyv egyedi azonosítója;

4.     A vizsgálati jegyzőkönyv kelte;

5.     A nagycsomagolás gyártója;

6.     A nagycsomagolás gyártási típusának leírása (pl. méretek, anyagok, zárószerkezetek, falvastagságok stb.) és/vagy fénykép(ek);

7.     Legnagyobb űrtartalom / megengedett legnagyobb bruttó tömeg;

8.     A vizsgálat alatti tartalom jellemzői, pl. a belső csomagolóeszközök vagy tárgyak típusa és leírása;

9.     A vizsgálatok leírása és eredményei;

10.   A vizsgálati jegyzőkönyvet alá kell írni, az aláíró nevét és beosztását fel kell tüntetni.

6.6.5.4.3          A vizsgálati jegyzőkönyvnek megállapítást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a szállításra előkészített nagycsomagolás ezen fejezet megfelelő rendelkezéseivel összhangban került vizsgálatra és más csomagolási módszerek vagy alkotórészek használata azt érvénytelenné teheti. A vizsgálati jegyzőkönyv egy példányát az illetékes hatóságnak kell átadni.


 



[1])       A relatív sűrűség (d) kifejezés a „sűrűség” szinonimájának tekinthető, a szövegezés végig ilyen értelemben használja.

 

[2])    A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint.

[3])    Lásd az ISO 2248 szabványt.

[4])    Lásd például a CGA S-1.2-2003 „Pressure Relief Device Standards – Part 2 – Cargo and Portable Tanks for Compressed Gases” ( Nyomáscsökkentő szerkezet szabványok – 2. rész – Árutartányok és mobil tartányok sűrített gázokhoz) és az S-1.1-2003 „Pressure Relief Device Standards – Part 1 – Cylinders for Compressed Gases” (Nyomáscsökkentő szerkezet szabványok – 1. rész – Sűrített gáz palackok) kiadványt.

[5])    A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint.

[6])    A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint.

4)    A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott  megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint.

[8])  A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint.

 

[9])    A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint.

[10])       WHO kiadvány: „Gyógyszerészeti minőségbiztosítás. Irányelvek és hasonló dokumentumok gyűjteménye, 2. kötet: Helyes gyártási gyakorlat és vizsgálat” („Quality assurance of pharmaceuticals. A compendium of guidelines and related materials. Volume 2: Good manufacturing practices and inspection”)

[11])    A Tanács 1975. május 20-i 75/324/EGK Irányelve a tagállamok aeroszolokra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről (Az EK Hivatalos Lapja, L 147 szám, 1975. 06.09.).

[12])    A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint.

[13])    A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint.

[14])    A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint.

[15])    A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint

[16])    A számítások céljára g = 9,81 m/s2.

[17])    A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint

[18])    A mértékegységet fel kell tüntetni.

[19])    Lásd a 6.7.2.2.10 pontot.

[20])    A számítások céljára g = 9,81 m/s2.

[21])    Ez a képlet csak azon nem mélyhűtött, cseppfolyósított gázokra alkalmazható, amelyek kritikus hőmérséklete jóval magasabb a lefúváskor fennálló hőmérsékletnél. Olyan gázokra, amelyek kritikus hőmérséklete a lefú­váskor fennálló hőmérséklet közelében vagy az alatt van, a nyomáscsökkentő szerkezetek teljesítményének számításához figyelembe kell venni a gáz további termodinamikai tulajdonságait (lásd pl. a CGA S-1.2-2003 „Pressure Relief Device Standards – Part 2 – Cargo and Portable Tanks for Compressed Gases” (Nyomás­csökkentő szerkezet szabványok – 2. rész – Árutartányok és mobil tartányok sűrített gázokhoz) kiadványt).

[22])    A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint.

[23])    A mértékegységet fel kell tüntetni

[24])      Lásd a 6.7.3.2.8 pontot.

[25])   A számítások céljára g = 9,81 m/s2.

[26])   Lásd például a CGA S-1.2-2003 „Pressure Relief Device Standards – Part 2 – Cargo and Portable Tanks for Compressed Gases” (Nyomáscsökkentő szerkezet szabványok – 2. rész – Árutartányok és mobil tartányok sűrített gázokhoz) kiadványt.

[27])  A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint.

[28])  A mértékegységet fel kell tüntetni.

[29])   A számítások céljára g = 9,81 m/s2.

[30])  A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint.

[31])  A mértékegységet fel kell tüntetni.

1) Lásd még a 7.1.3 szakaszt

[33])    Fémlemez esetén a szakítópróbához használt próbatest tengelyének a hengerlési irányra merőlegesnek kell lennie. A szakadási nyúlást olyan kör keresztmetszetű próbatesten kell mérni, amelyen a két jel közötti l távolság a d átmérő ötszöröse (l = 5d). Négyszög keresztmetszetű próbatest esetén a jelek közötti távolságot az   képlettel kell kiszámítani, ahol F0 a próbatest kezdeti keresztmetszetének területe.

[34])    A nem kör keresztmetszetű, pl. a koffer alakú vagy ellipszis keresztmetszetű tartányoknál a jelzett átmérőt az azonos keresztmetszeti területű körkeresztmetszetből kell számítani. Az ilyen keresztmetszeteknél a palást görbületi sugara nem haladhatja meg az oldalakon a 2000 mm-t, illetve alul és felül a 3000 mm-t. A 6.8.2.1.14 pont a) alpontja szerinti tartányok keresztmetszeti kialakítása azonban tartalmazhat bemélyedéseket ill. kiálló részeket, mint például  zsompokat, kivágásokat vagy süllyesztett kialakítású búvónyílásokat. Ezek ehetek sík vagy alakos  (konkáv vagy konvex) kialakítású fémlemezből. A horpadások és más nem szándékosan létrejött deformációk nem minősülnek süllyesztéseknek vagy kiálló részeknek. Lásd az „ ADR 6.8.2.1.18 pont 3. lábjegyzetének alkalmazására vonatkozó útmutatót” az UNECE titkárság honlapján (http://www.unece.org/trans/danger/danger.html).

[35])    A „szerkezeti acél” és a „referencia acél” meghatározására lásd az 1.2.1 szakaszt. A „szerkezeti acél” meghatározás kiterjed azokra az acélokra is, melyek az EN-anyagszabványokban „szerkezeti acél”-ként vannak megnevezve és legkisebb szakítószilárdságuk 360 N/mm2 és 490 N/mm2 között van, továbbá legkisebb szakadási nyúlásuk megfelel a 6.8.2.1.12 pontban előírtnak.

[36])      Ez a képlet a következő általános képletből adódik:  , ahol

e1  = a legkisebb tartány falvastagság a választott fémre mm-ben;

e0   = a legkisebb tartány falvastagság szerkezeti acélra mm-ben a 6.8.2.1.18 és a 6.8.2.1.19 pont szerint;

Rm0 = 370 (szakítószilárdság a referencia acélra, lásd a meghatározást az 1.2.1 szakaszban, N/mm2-ben);

A0  = 27 (szakadási nyúlás a referencia acélra %-ban);

Rm1 = a választott fém legkisebb szakítószilárdsága, N/mm2-ben; és

A1  = a választott fém legkisebb szakadási nyúlása %-ban.

[37])    Egyenértékű előírások azok, amelyek a 6.8.2.6 bekezdésben hivatkozott szabványokban szerepelnek.

[38])    A tartányfenéknek a köpeny falhoz való átlapoló egyesítései a radiográfiás és ultrahangos eljáráson kívül más módszerrel is vizsgálhatók.

[39])    Az 1 m3-nél kisebb befogadóképességű tankkonténereknél a külső zárószelep vagy a vele egyenértékű szerkezet vak­karimával helyettesíthető.

[40])    A „légmentesen zárt tartány” meghatározására lásd az 1.2.1 szakaszt.

[41])  A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint.

[42])   A szerkezeti jellemzők ellenőrzésekor 1 MPa (10 bar) vagy annál nagyobb próbanyomású tartányok esetén hegesztési mintadarabokat (üzemi mintákat) is kell vizsgálni, a 6.8.2.1.23 pont és a 6.8.5 szakaszban előírt vizsgálatok szerint.

[43])   Különleges esetekben az illetékes hatóság által elismert szakértő hozzájárulásával a folyadéknyomás-próba vízen kívül más folyadékkal vagy gázzal is elvégezhető, amennyiben ez az eljárás nem veszélyes.

[44])   G = legkisebb tervezési nyomás a 6.8.2.1.14 pont általános követelményei alapján (lásd a 4.3.4.1 bekezdést).

[45])     Legkisebb próbanyomás az UN 1744 bróm, ill. UN 1744 bróm oldatok esetén.

[46])   A mértékegységet a szám után fel kell tüntetni.

[47])   A „leszerelhető tartány” meghatározására lásd az 1.2.1 szakaszt.

[48])     Fém-fém tömítés alkalmazása nem megengedett.

[49])   Különleges esetekben az illetékes hatóság által elismert szakértő hozzájárulásával a folyadéknyomás-próba vízen kívül más folyadékkal vagy gázzal is elvégezhető, amennyiben ez az eljárás nem veszélyes.

[50])     Ahelyes szállítási megnevezés”, ill. – adott esetben – az „m.n.n. tétel helyes szállítási megnevezése a műszaki névvel kiegészítve” helyett a következő megnevezések is engedélyezettek:

          az UN 1078 hűtőgáz, m.n.n. esetében: F1 keverék, F2 keverék, F3 keverék;

          az UN 1060 metil-acetilén és propadién keverék, stabilizált esetén: P1 keverék, P2 keverék;

          az UN 1965 szénhidrogén-gáz keverék, cseppfolyósított, m.n.n. esetén: A keverék, A01 keverék, A02 keverék, A0 keverék, A1 keverék, B1 keverék, B2 keverék, B keverék, C keverék. A 2.2.2.3 bekezdésben a 2F osztályozási kód alatt az UN 1965 anyaghoz fűzött 1. megjegyzésben felsorolt kereskedelmi nevek csak kiegészítésképpen használhatók;

          az UN 1010 butadiének, stabilizált esetén: 1,2-butadién, stabilizált, 1,3-butadién, stabilizált.

[51])   A mértékegységet a szám után fel kell tüntetni.

[52])    Az (x) helyére az esetnek megfelelően 1 vagy 2 írandó.

2)    Az IRS (International Railway Solution)  2020. június 1-től alkalmazandó 1. kiadása

[54] )   Az IRS (International Railway Solution)  2020. december 1-től alkalmazandó 2. kiadása

[55])    A nyilvántartó államnak a nemzetközi közúti forgalomban részt vevő gépjárműveken és pótkocsikon alkalmazott megkülönböztető jelzése, pl. a Közúti Közlekedésről szóló Genfi Egyezmény (1949) vagy a Közúti Közlekedésről szóló Bécsi Egyezmény (1968) szerint.